Könyvajánló #6
Sziasztok!
Ma úgy gondoltam, hogy hozok nektek egy könyvajánlást, hiszen már egy ideje nem volt a blogomon, viszont helyette más könyves tartalmak voltak! Lessétek meg azokat is ide kattintva!
Ezen a napon Natalie Babbitt -től az Örök kaland című könyvének az értékelését hoztam el nektek!
Tartalom:
Winnie Fostert, a tízéves kislányt gazdag szülei még a széltől is óvják. Winnie unatkozik a kerítésekkel körbevett birtokon, és bosszantja a sok óvintézkedés, ezért kiszökik a közeli erdőbe. Itt ismerkedik meg Jessie Tuck-kal, aki nagyjából tizenhétnek néz ki, de elmondása szerint száznégy éves. A Tuck család ugyanis minden jel szerint megtalálta az örök élet forrását.
Az öröklét misztériumát kutató regény izgalmas formában fogalmazza újra az emberiséggel egyidős kérdéseket: miért vagyunk halandók, és ha tehetnénk, választanánk-e az öregedés helyett az örökkévalóságot.
Natalie Babbitt 1975-ös fantasyje több díjat elhódított, kétszer (1981-ben és 2002-ben) megfilmesítették, és több ízben beválogatták a gyermek- és ifjúsági irodalom legfontosabb száz kötetét összesítő listákra.
Vélemény:
Először mikor mondta a barátnőm, hogy van ez a könyv, nem mutattam rá nagyon érdeklődést, és kicsit tartottam is tőle, de nem tudom elmondani, hogy miért!
Ennek a könyvnek egy nagyon rövidke kis sztorija van, viszont nagyon aranyos!
A tízéves Winnie Foster, aki egy igen rendes és féltő családban nevelekedett, egyik nap kiszökik az erdejükbe, ahol találkozik Jessie Tuck-kal, akibe azonnal beleszeret, és mint utólag kiderül ez az érzés kölcsönös. A furcsa történések, ott kezdődtek, hogy a fiú száznégy évesnek mondta magát, mikor is tizenhétnél nem látszott többnek! Aztán mikor a kislány inni akart a vízből, a fiú nem engedte. Ezek után Jessie családtagjai megjelentek, és rejtélyes okok miatt "elrabolták" a kislányt! (már ha mondhatom elrablásnak, hisz nagyon kedvesen bántak vele!)
Elvitték magukhoz, és mint említettem, nagyon kedvesen és szerethetően bántak vele. Majd azt is elmondták, hogy miért hozták el otthonról. Meséltek egy forrásról, amiből ha iszol, akkor örök életed lesz, és ez a forrás, az ő, vagyis Winnie családjának az erdejében van... A kislány kétségek között vetekedve nem tudta eldönteni, hogy higgyen e a családnak...
Még az este folyamán rejtélyes módon eltűnt a Tuck család lova. Másnap reggel beállított hozzájuk egy sárga ruhás férfi, aki a kislányért jött... Ezek után még nagyobb bonyodalmak következtek....
Úgy éreztem ebben a könyvben minden megvan! Van benne szerelem, fantázia, egy gyilkosság is és természetesen még sok más kaland! A régebbi korban játszódik, és talán lehet, hogy ezért is szerettem bele még jobban, meg hát egy elég aranyos történettel rendelkezik!
Szerintem egy igazán elbűvölő történet volt, habár kicsit szomorúnak és meghatónak is tartom a végét. Tetszett, hogy az író végig vezette, hogy hogyan alakult ki Winnie -ben a bizalom a Tuck család iránt, és hogy hogyan szerette meg őket, feláldozva a családtagjainak a bizalmát.
Ami azt illeti a Tuck család nagyon egy szerethető család volt, és nagyon tetszett a kedvességük, a gondoskodásuk és a szeretetük, amit a kislány felé tápláltak.
Amúgy egy nagyon könnyen olvasható könyv, habár én 4 nap alatt olvastam el, de ez a zsúfolt hetem miatt volt! (részben) Szóval, vissza térve rá, összesen 144 oldalas és nagybetűs, 25 fejezetes, de azok is összesen 2-6 oldalasok!
Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik szeretik a régebben játszódó könyveket és a megható történeteket. Minden korosztálynak ajánlom, de inkább 10 éven felülieknek!Vagyis akkor majdnem minden korosztálynak!😃 Szerintem tényleg érdemes elolvasni!
Értékelések:
Borító: 5/5 - Szerintem nagyon szép!
Cím: 5/5 - illik hozzá
Stílus:5/5 - mint mondtam, szeretem a régi korban íródott könyveket!
Karakterek/szereplők: 5/5*
Történet: 5/5 - annyira aranyos
Szórakoztatás: 5/5 - de nem voltak benne viccek, viszont érdekes volt!
Izgalom: 5/4
Oldalszám: 144
Részletek:
"Minden rendben lesz? Holnap csak késő este érünk haza.
Tuck átfordult és gyászosan ránézett.
-Mi bajom lehetne?
-Igaz is . mondta Mae. - Folyton elfelejtem.
-Hát én nem - felelte Tuck. - Jó mulatást."
"Augusztus első hetének, ugyanazon napján, déltájban Winnie Foster az udvaron, a kerítés mellett, a szúrós füvön ült, és így szólt a varangyos békához, ami néhány méterrel odébb, az út túloldalán sütkérezett:
-Igenis megteszem. Meglátod. Talán már holnap reggel ez lesz az első dolgom, mikor még mindenki alszik."
"Hirtelen elhallgatott. Mert a tücsökciripelés és a sóhajtozó fák alkonyi hangjain keresztül elmosódott, meglepő zenefoszlányok úsztak feléjük; mindhárman a hang felé, az erdő felé fordultak.Csilingelő kis melódia volt, néhány pillanat múlva elhallgatott.
-Nagy ég! - kiáltott fel kikerekedett szemekkel Winnie nagymamája. - Újra itt vannak, ennyi év után! - Ráncos kezét összekulcsolta, és teljesen megfeledkezett a sárga ruhás férfiról. - Hallottad ezt Winifred? Ez az! ez a manómuzsika, amiről meséltem neked. nahát, évek óta nem hallottam. És te még soha nem hallottad, igaz? Na várj csak, ha ezt elmeséljük apádnak!"
"Ez volt a a legkülönösebb történet, amit Winnie valaha is hallott. Hamarosan megsejtette, hogy még soha senkinek nem mondták el, legfeljebb egymás között beszéltek róla, és ő az első valódi hallgatóságuk, mert úgy tülekedtek Winnie körül, mint a gyerekek az anyjuk térdénél, s buzgón egymás szavába vágva, egyszerre beszélve, felváltva próbálták magukra vonni a figyelmét."
"-Gondold végig Winnie Foster - suttogta komolyan Jesse. - Gondolkozz egy kicsit, hogy tetszik-e az ötlet. Holnap reggel úgy is találkozunk. Rendben?
-Rendben - nyögte ki végül Winnie. Jesse vissza osont, felsurrant a nyikorgó lépcsőn, de a kislány szemére nem jött álom, égő orcával ült az ágyban. Nem tudott mit kezdeni a rendkívüli javaslattal, képtelen volt végiggondolni. Most már végképp nem tudta, hogyan vélekedjen a történtekről. Végül visszafeküdt, és fél órán át bámulta a holdfényt, míg elaludt."
"Még várt. Vajon Miles visszateszi a szögeket? Végül lábujjhegyre állt a priccsen, megragadta az ablak rácsait, és felhúzta magát addig, amíg kilátott. Az eső arcába csapott, de a következő villám fényénél kinézve látta, hogy az udvar üres. És mielőtt mennydörgés követte volna, a rövid szünetben, míg a szél és az eső egy pillanatig erőt gyűjtött, a távolban hallani vélte a zenedoboz elhaló, csilingelő kis melódiáját.
A Tuck család, a drága Tuck család messze járt."
"A kis üveg kiürült. A füvön hevert Winnie lába előtt. De ha a történet igaz, hát van még víz az erdőben. A forrásban. Minden eshetőségre. Amikor betölti a tizenhetet. ha úgy dönt, hogy mégis, hát van még víz az erdőben. Winnie elmosolyodott. aztán előrehajolt, átnyúlt a kerítésen, és elengedte a varangyot.
-Tessék - mondta. - Most már biztonságban vagy. Mindörökre."
"Tuck megvárta, amíg a teherautó elmegy, aztán felemelte a varangyot, és bevitte az útszéli gazba.
-Szegény ostoba teremtmény, azt hiszi, örökké fog élni - mondta Mae-nek.
Nemsokára tovább zötyögtek, maguk mögött hagyva Odasfalvát, s az úton egy zenedoboz csilingelő kis melódiája úszott utánuk, míg végül valahol messze szertefoszlott."
Köszönöm, hogy végig olvastad a bejegyzésemet, és remélem a következő bejegyzésembe is velem tartasz! További szép napot!😊
Csicsóka
Előző bejegyzésem: Őszi olvasmány listám
Ehhez kapcsolódó bejegyzéseim: könyvmoly
Ma úgy gondoltam, hogy hozok nektek egy könyvajánlást, hiszen már egy ideje nem volt a blogomon, viszont helyette más könyves tartalmak voltak! Lessétek meg azokat is ide kattintva!
Ezen a napon Natalie Babbitt -től az Örök kaland című könyvének az értékelését hoztam el nektek!
Tartalom:
Winnie Fostert, a tízéves kislányt gazdag szülei még a széltől is óvják. Winnie unatkozik a kerítésekkel körbevett birtokon, és bosszantja a sok óvintézkedés, ezért kiszökik a közeli erdőbe. Itt ismerkedik meg Jessie Tuck-kal, aki nagyjából tizenhétnek néz ki, de elmondása szerint száznégy éves. A Tuck család ugyanis minden jel szerint megtalálta az örök élet forrását.
Az öröklét misztériumát kutató regény izgalmas formában fogalmazza újra az emberiséggel egyidős kérdéseket: miért vagyunk halandók, és ha tehetnénk, választanánk-e az öregedés helyett az örökkévalóságot.
Natalie Babbitt 1975-ös fantasyje több díjat elhódított, kétszer (1981-ben és 2002-ben) megfilmesítették, és több ízben beválogatták a gyermek- és ifjúsági irodalom legfontosabb száz kötetét összesítő listákra.
Vélemény:
Először mikor mondta a barátnőm, hogy van ez a könyv, nem mutattam rá nagyon érdeklődést, és kicsit tartottam is tőle, de nem tudom elmondani, hogy miért!
Ennek a könyvnek egy nagyon rövidke kis sztorija van, viszont nagyon aranyos!
A tízéves Winnie Foster, aki egy igen rendes és féltő családban nevelekedett, egyik nap kiszökik az erdejükbe, ahol találkozik Jessie Tuck-kal, akibe azonnal beleszeret, és mint utólag kiderül ez az érzés kölcsönös. A furcsa történések, ott kezdődtek, hogy a fiú száznégy évesnek mondta magát, mikor is tizenhétnél nem látszott többnek! Aztán mikor a kislány inni akart a vízből, a fiú nem engedte. Ezek után Jessie családtagjai megjelentek, és rejtélyes okok miatt "elrabolták" a kislányt! (már ha mondhatom elrablásnak, hisz nagyon kedvesen bántak vele!)
Elvitték magukhoz, és mint említettem, nagyon kedvesen és szerethetően bántak vele. Majd azt is elmondták, hogy miért hozták el otthonról. Meséltek egy forrásról, amiből ha iszol, akkor örök életed lesz, és ez a forrás, az ő, vagyis Winnie családjának az erdejében van... A kislány kétségek között vetekedve nem tudta eldönteni, hogy higgyen e a családnak...
Még az este folyamán rejtélyes módon eltűnt a Tuck család lova. Másnap reggel beállított hozzájuk egy sárga ruhás férfi, aki a kislányért jött... Ezek után még nagyobb bonyodalmak következtek....
Úgy éreztem ebben a könyvben minden megvan! Van benne szerelem, fantázia, egy gyilkosság is és természetesen még sok más kaland! A régebbi korban játszódik, és talán lehet, hogy ezért is szerettem bele még jobban, meg hát egy elég aranyos történettel rendelkezik!
Szerintem egy igazán elbűvölő történet volt, habár kicsit szomorúnak és meghatónak is tartom a végét. Tetszett, hogy az író végig vezette, hogy hogyan alakult ki Winnie -ben a bizalom a Tuck család iránt, és hogy hogyan szerette meg őket, feláldozva a családtagjainak a bizalmát.
Ami azt illeti a Tuck család nagyon egy szerethető család volt, és nagyon tetszett a kedvességük, a gondoskodásuk és a szeretetük, amit a kislány felé tápláltak.
Amúgy egy nagyon könnyen olvasható könyv, habár én 4 nap alatt olvastam el, de ez a zsúfolt hetem miatt volt! (részben) Szóval, vissza térve rá, összesen 144 oldalas és nagybetűs, 25 fejezetes, de azok is összesen 2-6 oldalasok!
Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik szeretik a régebben játszódó könyveket és a megható történeteket. Minden korosztálynak ajánlom, de inkább 10 éven felülieknek!Vagyis akkor majdnem minden korosztálynak!😃 Szerintem tényleg érdemes elolvasni!
Értékelések:
Borító: 5/5 - Szerintem nagyon szép!
Cím: 5/5 - illik hozzá
Stílus:5/5 - mint mondtam, szeretem a régi korban íródott könyveket!
Karakterek/szereplők: 5/5*
Történet: 5/5 - annyira aranyos
Szórakoztatás: 5/5 - de nem voltak benne viccek, viszont érdekes volt!
Izgalom: 5/4
Oldalszám: 144
Részletek:
"Minden rendben lesz? Holnap csak késő este érünk haza.
Tuck átfordult és gyászosan ránézett.
-Mi bajom lehetne?
-Igaz is . mondta Mae. - Folyton elfelejtem.
-Hát én nem - felelte Tuck. - Jó mulatást."
"Augusztus első hetének, ugyanazon napján, déltájban Winnie Foster az udvaron, a kerítés mellett, a szúrós füvön ült, és így szólt a varangyos békához, ami néhány méterrel odébb, az út túloldalán sütkérezett:
-Igenis megteszem. Meglátod. Talán már holnap reggel ez lesz az első dolgom, mikor még mindenki alszik."
"Hirtelen elhallgatott. Mert a tücsökciripelés és a sóhajtozó fák alkonyi hangjain keresztül elmosódott, meglepő zenefoszlányok úsztak feléjük; mindhárman a hang felé, az erdő felé fordultak.Csilingelő kis melódia volt, néhány pillanat múlva elhallgatott.
-Nagy ég! - kiáltott fel kikerekedett szemekkel Winnie nagymamája. - Újra itt vannak, ennyi év után! - Ráncos kezét összekulcsolta, és teljesen megfeledkezett a sárga ruhás férfiról. - Hallottad ezt Winifred? Ez az! ez a manómuzsika, amiről meséltem neked. nahát, évek óta nem hallottam. És te még soha nem hallottad, igaz? Na várj csak, ha ezt elmeséljük apádnak!"
"Ez volt a a legkülönösebb történet, amit Winnie valaha is hallott. Hamarosan megsejtette, hogy még soha senkinek nem mondták el, legfeljebb egymás között beszéltek róla, és ő az első valódi hallgatóságuk, mert úgy tülekedtek Winnie körül, mint a gyerekek az anyjuk térdénél, s buzgón egymás szavába vágva, egyszerre beszélve, felváltva próbálták magukra vonni a figyelmét."
"-Gondold végig Winnie Foster - suttogta komolyan Jesse. - Gondolkozz egy kicsit, hogy tetszik-e az ötlet. Holnap reggel úgy is találkozunk. Rendben?
-Rendben - nyögte ki végül Winnie. Jesse vissza osont, felsurrant a nyikorgó lépcsőn, de a kislány szemére nem jött álom, égő orcával ült az ágyban. Nem tudott mit kezdeni a rendkívüli javaslattal, képtelen volt végiggondolni. Most már végképp nem tudta, hogyan vélekedjen a történtekről. Végül visszafeküdt, és fél órán át bámulta a holdfényt, míg elaludt."
"Még várt. Vajon Miles visszateszi a szögeket? Végül lábujjhegyre állt a priccsen, megragadta az ablak rácsait, és felhúzta magát addig, amíg kilátott. Az eső arcába csapott, de a következő villám fényénél kinézve látta, hogy az udvar üres. És mielőtt mennydörgés követte volna, a rövid szünetben, míg a szél és az eső egy pillanatig erőt gyűjtött, a távolban hallani vélte a zenedoboz elhaló, csilingelő kis melódiáját.
A Tuck család, a drága Tuck család messze járt."
"A kis üveg kiürült. A füvön hevert Winnie lába előtt. De ha a történet igaz, hát van még víz az erdőben. A forrásban. Minden eshetőségre. Amikor betölti a tizenhetet. ha úgy dönt, hogy mégis, hát van még víz az erdőben. Winnie elmosolyodott. aztán előrehajolt, átnyúlt a kerítésen, és elengedte a varangyot.
-Tessék - mondta. - Most már biztonságban vagy. Mindörökre."
"Tuck megvárta, amíg a teherautó elmegy, aztán felemelte a varangyot, és bevitte az útszéli gazba.
-Szegény ostoba teremtmény, azt hiszi, örökké fog élni - mondta Mae-nek.
Nemsokára tovább zötyögtek, maguk mögött hagyva Odasfalvát, s az úton egy zenedoboz csilingelő kis melódiája úszott utánuk, míg végül valahol messze szertefoszlott."
Köszönöm, hogy végig olvastad a bejegyzésemet, és remélem a következő bejegyzésembe is velem tartasz! További szép napot!😊
Csicsóka
Előző bejegyzésem: Őszi olvasmány listám
Ehhez kapcsolódó bejegyzéseim: könyvmoly
Megjegyzések
Megjegyzés küldése