Könyvajánló #5

Sziasztok!

Mint láthatjátok a címből is, ma egy könyvajánlót hoztam nektek! A könyv nem más lesz, mint Leányrablás Budapesten Böszörményi Gyulától.

Fülszöveg:

1896-ban, a Milleniumi Ünnepségek forgatagában nyoma vész Hangay Emmának, a Marosvásárhelyről érkezett 16 éves leánynak. Négy évvel később titokzatos távirat érkezik tőle, amit jóval az elrablása után adott fel. Húga, a 17 éves Mili kisasszony azonnal a fővárosba utazik, ahol kezdetét veszi a rémálom, melyben egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró.

Vélemény:

Nekem nagyon tetszett ez a könyv! Teljesen elkápráztatott! Nagyon izgalmas volt az elejétől a végéig, és igen érdekes is volt. Böszörményi Gyula abszolút át tudta adni az akkori kornak a hangulatát. Nagyon tetszett, hogy nem volt kiszámítható, hogy mi fog majd történni a következő oldalakon.

A szereplőkkel is megvoltam elégedve. Külön tetszett, hogy Mili kisasszony nem egy városi fruska volt, hanem egy talpra esett magabiztos lány, aki kész volt szembe szállni bármelyik férfival, ha kellett, és nem engedte, hogy elnyomják, (vagy netán elítéljék) csak azért mert szoknyát hord. 

Ambrózy Richárd bárónak a személyisége is tetszett, habár ez meglepő, mert én általában nem szeretem az  ilyen zord küllemű, gőgös, fölényeskedő alakokat, de valahogy Ambrózy báró ez alól kivétel lett. Benne még az is tetszett, hogy nem nagyon lehetett tudni, hogy mit gondol, és így még "hatalmasabbá" tette ez a tulajdonsága.

Szuperül van megírva ez a könyv. Szerintem áttudta adni az érzéseket, főleg az izgalmakat. Sokszor azon kaptam magam, hogy nekem is futkos a hideg a hátamon, és nagyon izgulok. Elég váratlan fordulatok, történések voltak benne, de nagyon élvezhető volt, és azok a trükkök, amiket kitaláltak a báróék, azok is nagyon tetszettek. És hát azért a nyelvezetről sem feledkezhetünk meg!😉
Mellesleg meg nagyon  jó volt a régi Budapestről olvasni.
Azt is fontosnak tartom megemlíteni, hogy nagyon jó volt, hogy volt leírás egyes dolgokhoz, emberekhez, így mindig képben tudtál lenni.
Hát meg kell vallani, hogy Böszörményi Gyula, elég jó munkát végzett! Tényleg nagyon ajánlom mindenkinek, főleg akik szeretik a krimiket, mert nagyon nagyon jó könyv!

Értékelések:

     Borító: 5/5 - Szerintem annyira szép!😍

     Cím: 5/5 - abszolút illik hozzá
   
     Stílus:5/5*

     Karakterek/szereplők: 5/5

     Történet: 5/5

     Szórakoztatás: 5/5 - Megvolt!

     Izgalom: 5/5 - volt az bőven😉

    Oldalszám: 335


Idézetek a könyvből:


"Amint az előszobában álló, ódon óra mélyről zengő, rezes hangján délelőtt tízet ütött, a leányt nyomban kirázta a hideg. Tudta, mi következik. Aprócska szobájában, mely valaha cselédnek adott szállást - míg az itt lakóknak futotta szolgálóra -,sietve finom szövésű selyemkesztyűt húzott. Ezután feltette és megtűzte csinos, egyszerű kis kalapját, melyen a kanárisárga szalag mellett csupán két kecses toll és három műcseresznye szolgált díszítésül, majd mély lélegzetet vett, s elcsitítva hevesen kalapáló szívét, kilépett az előtérbe."


"A leány, aki immár a bakon, szinte mindenki fölé emelkedve, páholyból szemlélte az eseményeket, úgy érezte: ez élete eddigi legizgalmasabb pillanata. A Műcsarnok megnyitásán ugyan nem lesz ott,hisz a forgalom teljesen leállt, ám láthatja a megnyitóra igyekvő királyi menetet, ami talán még érdekesebb, mint az unalmas ünnepi beszéd, a végtelen hajlongás, majd a szalag átvágása (ha ugyan lesz olyan), amiből úgy sem hallana, és látna semmit, hisz a tömegben kéne lökdösődnie."


"-A Szilárd! - sikkantotta a cseléd, két kezét a szája elé kapva.
 Amint a férfi a lépcső aljára érkezett, odafönn Ambrózy báró alakja jelent meg. Richárd elegáns mozdulattal tette fejére szürke puhakalapját, két ujjával eligazítva annak karimáját. (...)
-Egyszer és mindenkorra jegyezze meg, fiam, hogy az Ambrózykat sehonnan nem lehet csak úgy kidobni! - mondta hűvös fensőbbséggel, majd a karját nyújtva kivezetett a Jovanovics-villa parkjából."


"-No, akkor most szépen menjen el innen a báró úr!
 -De kisasszony...!
 -Azt mondtam: menjen el, és bízza rám a többit. Mert az igaz, hogy gyönge leány vagyok, aki se bottal, se ököllel nem érvelhet, ám higgye el, hogy én végül mégis ki fogom szedni Ottóból, amit tudni akarok! Addig viszont maga, Richárd, ne merjen se a rendőrségre, se másfelé szaladni, különben a kuzinom úgy megugrik, hogy többé senki emberfia rá nem talál a nővéremhez vezető nyomra. Megértette, amit mondtam?
(...) Én pedig tudtam - ha örülni akkor nem is voltam képes ennek -, hogy életemben először csatát nyertem egy férfival szemben."


"Uram, ön engem ostoba csitrinek néz, ami természetesen szíve joga. Csakhogy engem jelenleg fikarcnyit sem érdekelnek a mag
a úri kaszinóban felszedett, ostoba előítéletei!"


"Rökker Alfonz, aki sebesen röppenő késeivel bejárta egész Európát, (...) most a pesti Népligetben lehelt csókot a pengéire. Közben a leány oly sebesen pörgött, hogy háta mögött a kerékre festett színes sávok összemosódtak, hosszú haja pedig újra csak szeszélyesen  csapdosó lángnyelvre emlékeztetett. Mikor az első kés elszállt, Kugler Tóniban hirtelen bennrekedt a kétségbeesett kiáltozás. Rökker mintha kicsit elbizonytalanodott volna. Sokáig piszmogott az második késsel, ám aztán a többit már egyre sebesebben hajította el.
   -Jep! - kiáltotta az utolsó, fába koppanó penge után és széttárta tömzsi karját. Kata asszony fürgén a fékre lépett, ami fokozatosan lelassította a kereket.
A leány holtsápadtan. de mosolyogva nézett le a cirkuszosokra. 
   -Vér! - üvöltött fel ekkor Kugler Tóni. - Hát nem látjátok, hogy vérzik?
Donnert Antal a kerékhez ment, felnyúlt és kirántotta a kést, mely elsőként csapódott a fába, élével valóban megkarcolva Gerlice meztelen karját. A leány megnézte az aprócska sebet, majd felnevetett:
   -Ennél több is elfolyt, mikor a Maros partján tüskébe léptem."

Köszi, hogy elolvastad a bejegyzésemet, remélem tetszett! Hamarosan találkozunk!

Csicsóka



Előző bejegyzésem: Utazás #2 - Horvátország
Ehhez kapcsolódó bejegyzéseimet ide kattintva érheted el.