Könyvajánló #14 - Lousia May Alcott: Kisasszonyok

Halihó Mindenkinek!

Mivel mostanság (remélem) mindenki otthon tölti az idejét, amiből annyi van jelenleg, hogy igazából az ember vagy nagyon elunja magát, vagy inkább olyan sok elfoglaltságot keres/talál, hogy teljes mértékben el van hosszú és szinte már kilátástalan napokban, ezért úgy döntöttem, hogy ma egy könyvajánlót hozok egy igazi klasszikus könyvről, amit a mai napon sikerült befejeznem. Ez nem lenne, mint a Kisasszonyok.

Véleményem:
Januárban jelent meg a Kisasszonyok egyik új film adaptációja, amit, amikor megláttam az előzetesét, tudtam, hogy meg kell néznem, mivel valahogy úgy éreztem, hogy nekem bizony nagyon is tetszene. Nem is csalódtam a megérzésemben, mivel fantasztikus volt, legalábbis én nagyon megszerettem (sőt, talán még a kedvencek kategóriájába is bekerült).
A film megnézése után még jó ideig teljesen a hatása alatt álltam így, egy olyan két-három napra rá, meg is rendeltem a könyvet.

Őszintén szólva az elején kicsit féltem belekezdeni, mivel a véleményeket olvasva, valakiknek unalmas, esetleg vontatott volt, mások szerint viszont fenomenális, kihagyhatatlan. Úgyhogy ezzel a kettős érzéssel fogtam neki körülbelül egy héttel ezelőtt a könyvbe. Így utólag pedig úgy gondolom, hogy jól tettem!

Nagyon aranyos és rendkívül tanulságos történet. Az egész könyv a March család életének egy részletét meséli el, a maga ártatlan és mégis komoly módján. Számomra az egyik legtanulságosabb dolog, ami ebben a könyvben volt, az az, hogy bármilyen nehéz problémával kell megküzdeni, mindig van kivel megosztanod, és mindig tudsz találni valami jót a rossz dolgokban.  De tanulságok terén van mit mesélni ebben a könyvben, mert amennyi szereplő, annyi féle tanulság.

Másik kedvenc dolgom az az odaadó szeretet a család, a barátok, a testvérek, szülők és gyerekek között, ami szinte már érezhető volt a lapokon olvasás közben.

A szereplők is mind nagyon szerethetőek voltak.
A négy lány közül Meg volt a legidősebb, aki teljesen oda volt a ruhákért és az eleganciáért. Őt az elején még nagyon kedveltem, viszont a végére már egyre inkább úgy éreztem, hogy kicsit parancsolgatóssá és komolyabbá vált.
A második leányzó Jo, aki mindig is fiú akart lenni, ezért, ha tehette akkor mindig igyekezett úgy is viselkedni, ezért a személyisége is ilyen vad, már már makacs volt, és mindig valami bolonságot csinált.
A harmadik leány Beth, aki mindenki közül a legkedvesebb és legsegítőkészebb, feláldozóbb, jószívűbb volt és egyben a a legfélénkebb is. Viszont szerintem ez nagyon illet a karakteréhez, csak úgy mint az, hogy ő nagyon szeretett zenélni.
A legkisebb lány Amy, akit legkisebbhez méltón mindenki egy kicsit elkényezteti, amitől ő résszint mindig magára gondol, habár ez a mű végére megváltozik. Amit ő nagyon szeret, az a művészet, és azon belül is a festés. Kicsit úgy éreztem ennél a szereplőnél, hogy ő nem igazán érvényesült, de ettől függetlenül is megtudtunk róla szerintem pont annyit, amennyit kell.

Úgy érzem, hogy jókor jött, és talált rám ez a könyv (/film), és igazán feltöltött, mind elméletben, mind pedig lelkileg. Úgyhogy nagyon tudom ajánlani mindenkinek, aki valami kedves, ártatlan  de mégis valahogy komoly és tanulságos könyvre vágyik.


Értékelése:

  Borító: 5/5

  Cím: 5/5*

  Stílus: 5/5

  Karakterek/szereplők: 5/5

  Történet: 5/5*

  Szórakoztatás: 5/5

  Izgalom: 5/4

  Oldalszám: 353

  Kedvenc szereplők: Laurie (Teddy), Jo

Köszönöm, ha végig olvastad a bejegyzést, bízom benne, hogy tetszett is! Ha így van akkor találkozzunk a következő bejegyzésemben is, addig pedig vigyázzatok magatokra, sé maradjatok otthon! Viszont még így is,

Csodaszép napot kívánok!

Csicsóka


Előző bejegyzésem: Jelenlegi TBR listám
További könyvajánlókat ide kattintva találsz.