Könyvajánló #10

Halihó Mindenkinek!

Ebben a bejegyzésben ismét egy könyvajánlót hoztam el nektek, mivel a napokban olvastam el a Milyen is a boldogság?-ot. Amit azért gondoltam, hogy ilyen sürgősen meg kell veletek osztanom, mivel már közeledünk a nyár végéhez, és gondoltam, aki esetleg még egy nyárias hangulatú könyvet elszeretne olvasni, akkor kapjon az alkalmon és vegye meg ezt! Ha érdekel, hogy miért, akkor tartsatok velem!


Tartalom:
Két idegen, Graham Larkin és Ellie ONeill akkor ismerkednek meg legalábbis virtuálisan , amikor Graham véletlenül e-mailt küld Ellie-nek kedvenc háziállatáról, Wilburről. A két tizenhét éves fiatal e-mailezni kezd egymással, bár az ország átellenes felén élnek, és még egymás keresztnevét sem tudják.
Szellemes és feledhetetlen levelezésükben Graham és Ellie feltárják egymás előtt az életüket, reményeiket és félelmeiket. De mindent azért nem osztanak meg a másikkal: Graham nem tud Ellie családjának titkáról, Ellie-nek pedig fogalma sincs, hogy Graham a rivaldafényben él.
Miután Graham kihasználja a lehetőséget, hogy elutazhasson Ellie otthonába, a maine-i Henley városkájába, netes kapcsolatuk végre valóban személyessé válik. De lehet egy pár két ennyire különböző hátterű fiatalból úgy, hogy minden ellenük szól?
Egy sorsdöntő nyár történetét elmesélve Jennifer E. Smith új regénye bizonyítja, hogy az élet akárcsak a szerelem tele van meglepő felfedezésekkel és szerencsés tévedésekkel.
Ha a szerelem e-mailben jelentkezik, vajon megéri válaszolni?


Véleményem:
Eléggé vegyes érzéseim vannak/voltak a könyvvel kapcsolatban.
Nagyon cuki, romantikus történet volt, habár az eleje nekem egy kicsit nehezen indult be, de az csak a legeleje volt, mivel az 50. oldal után már kezdett beindulni a történet.

Mint az a tartalomból is kiderült ez a könyv az a tipikusan, olyan típusú könyv, amiben egy átlagos lány valamilyen szerencse folytán össze találkozik/beleszeret egy hírességbe, majd járni is kezdenek. És akkor természetesen jön, az, hogy "Te jó ég! Egy hírességgel járok!", majd követik az ehhez tartozó bonyodalmak is. Nos, igen. Ilyen volt ez a könyv is. Amit kicsit klisésnek, de valamilyen formában aranyosnak, érdekesnek találok.

A két fiatal kapcsolata cseppet sem könnyű, mint ez hamar kiderül, mivel hamarosan rájönnek, hogy Ellie titka, és Graham hírneve nem fér össze olyan könnyen.
A kapcsolatukhoz igazából nincs nagyon mit szólnom, mivel a elején elég ingadozó volt, de utána még erősebben, összetartóbban tértek vissza, ami nagyon cuki volt, de néha már egy kicsit nyálasnak éreztem.

 A szereplőkkel nem volt nagyobb problémám, habár kicsit hiányoltam, hogy egyikőjüknek sem volt meg az a jól átgondolt és kidolgozott, jellegzetes személyiségük.
Ezt ott hiányoltam, hogy például Graham Larkin, azon kívül, hogy filmsztár volt, nem éreztem benne különlegességet vagy hogy is mondjam. Nem volt egy ilyen nagyon imponáló tulajdonsága, amivel az emberek agyára tudott menni (jó értelemben). De alapból meg egy aranyos srác volt, és néha nem is hiányzott, hogy nagyon extra legyen. Ahhoz képest, hogy színész volt, egy tökre magányos embert ismerhettünk meg a személyében.

Ellie-nek sem volt egy túlságosan jellegzetes személyisége, de én mégis azért szerettem őt, meg egy részről becsültem is, elvégre nem túl könnyű dolgokon ment keresztül, de elég kitartó volt, ami az ő esetében elég nagy szó volt.

A könyv hangulata nagyon is megragadta azt a tipikus nyári feelinget. A tengerparti élményeket, romantikus napfelkeltét, július 4.-i (mi esetünkbe augusztus 20.-i) ünneplést, azt az elviselhetetlen meleget, hajókázást stb.... Úgyhogy abszolút egy nyári könyv, tudom ajánlani mindenkinek aki egy kis nyáriasságra vágyik!

Biztos, hogy nem lesz a kedvencem, és lehet, hogy még csak újra olvasni sem fogom, de elég üdítő olvasmány volt, aminek örülök!



Értékelése:

     Borító:  5/4

     Cím: 5/3
    
     Stílus: 5/4

     Karakterek/szereplők: 5/3

     Történet: 5/3

     Szórakoztatás: 5/4

     Izgalom: 5/4

    Oldalszám: 440

    Kedvenc szereplő(k): Harry, Quinn

   Jellemzése szavakkal: romantikus, könnyed, nyárias

Részletek a könyvből:

"A városban mindenki türelmetlenül várta a júniust, amikor végre beköszöntött a nyár, és Henley-t három hónapra elözönlötte a vitorlázók, halászok, nászutasok és vakációzok szokásos tömege. Ellie O'Neill azonban mindig is utálta ezt az időszakot, és most, miközben megpróbált átfurakodni a kisváros főterén összegyűlt sokaságon, pontosan értette is, hogy miért. A holtszezonban övé volt a város. De ezen a június eleji, kánikulai napon ismét idegeneké lett.
Ráadásul ez a nyár minden eddiginél rosszabbnak ígérkezett.
Mert ezen a nyáron még filmet is forgatnak itt."


"Szerintem ennél izgibb dolog még soha nem történt itt - mondta Quinn csillogó szemmel. - Tisztára olyan lenne, mint egy film, ha nem tényleg egy filmről lenne szó. - Fogta a magazint, és feltartotta. - És még csak nem is valami cki kis művészfilm. De komolyan, óriási sztárok játszanak benne. Olivia Brooks meg Graham Larkin. Graham Larkin. It lesznek egy egész hónapig!"


"Végig Graham Larkinnak írogatott.
 De így az is igaz, hogy döbbent rá hirtelen, hogy végig Graham Larkin írogatott neki."


"- Te vagy Ellie O'Neill - mondta a fiú. Nem kérdésnek szánta, hanem egyszerű kijelentésnek, és Ellie gyanakodva méregette.
 - Te vagy a filmsztár, nem nekem kéne zaklatnom téged?
Graham most először mosolyodott el.
 - Hát igen, azt hiszem, elég furának  tűnhet ez az egész - mondta. - Csak olyan izgatott vagyok, hogy végre személyesen is megismerhetlek!
 Ellie felkacagott.
  - Ismétlem, ez nem az én szövegemnek kéne, hogy legyen?"


"El sem tudta volna képzelni, hogy ilyen magányos lesz. ügynökök, menedzserek,  rendezők, színészkollégák, oktatók, öltözködési szakértők, fodrászok és imageszakértők vették körül. Graham számára azonban egyikük sem tűnt olyan valóságosnak, és ha éppen nem vette kamera, felszívódtak, mintha haszonleső szellemek lettek volna."



"Mikor már csak alig egy méterre volt tőle, a fiú felnézett, Ellie-t megdöbbentette a szeme, ami olyan kéken csillogott, hogy a lány mindig is úgy sejtette, az csupán a magazinok retusált fotóin lehetséges. Ám a srác tekintete még a sapka karimája alól kikandikálva is átható volt, és Ellie levegő után a
kapott, ahogy egy pillanatra átsiklott rajta, mielőtt a olt napellenzőjére vándorolt.
Meglepő erővel ütött szöget a fejébe a gondolat: Ez a fiú szomorú." 


"- Bocsi! - szólt. - Hogy mondtad?
 - Az eladónő felismert.
Graham kezében megdermedt a ceruza, érezte, hogy egész testében megfeszül.
 - Úgy van.
 - Ez biztos nagyon....
Várta, hogy a lány ugyan azt mondja, amit mindenki más: Ez biztos nagyon szuper. Vagy biztos nagyon fura. Biztos nagyon elképesztő. Biztos maga a valóra vált álom. Biztos érdekes, rémes, bizarr, vagy kész őrület.
Ellie ehelyett megcsóválta a fejét, és újra belevágott.
 - Biztos nagyon nehéz lehet.
Graham felnézett, de nem felelt.
 - Nekem legalábbis az lenne - folytatta a lány. - Nehéz lehet, hogy folyton felismernek. Hogy foyton fényképeznek. Hogy folyton figyelnek. - Felhúzta a vállát. - Biztos nagyon, nagyon nehéz."


"De igazság szerint egész biztos volt benne, hogy belezúgott egy lányba, akivel még nem is találkozott személyesen, egy lányba, akinek még a nevét sem tudta."


"- De látni fogjuk innen a kennenbunkporti kikötőt, nem?
Ellie vállat vont.
 - Nem vasútállomást keresünk - mondta. - Nincsen minden kikötőre kiírva a város neve. Fogalmam sincs, hogy fogjuk felismerni így Kennenbunkportot.
 - Biztos lesz ott egy csomó óriási villa.
 - Gondolom - hagyta rá Ellie, bár legörbült a szája sarka, és tekintete aggodalomról árulkodott.
 - Kérhetnénk valakitől útbaigazítást.
 - Mégis hogy? - kétkedett Ellie. - Füstjelekkel?"


"Miután eltűnt, Graham Ellie-hez fordult.
 - Szűzanyám, hát ilyet! - mondta kétségbeesést mímelve. - Nincs mit tenni, veszettem!
Ellie a fejét csóválta.
 - Pocsék színész vagy.
 - Na de kérlek! - tiltakozott Graham, de közben  vigyorgott. - Én csak igyekszem tartani magam a fogadáshoz.
 - Graham! - a lány lenézett a tányérjára. - Nem tehetem.
 - Nem ehetsz sütiszendvicset?
 - Érted, mire gondolok."


"- Egész életemben erről a pillanatról álmodtam - vallotta be. - De nem egészen így képzeltem.
 - Komolyan? - hüledezett Graham. - Nem arról fantáziáltál, hogy kezet foghass vele a függetlenség napja tiszteletére rendezett utcabálon?
Ellie elnevette magát, a fiú pedig átkarolta, és maga felé húzta, hogy hozzábújjon, s végre a vállára hajtsa a fejét."


"Mindketten mély levegőt vettek, és ok nélkül elnevették magukat, pusztán azért, mert olyan különleges boldogság volt egyszerűen itt lenni, ismét együtt lenni."

És a végéhez is értünk a bejegyzésnek, ami remélem tetszett nektek! És remélem a képek is tetszettek, mivel ezek kicsit mások voltak a megszokottnál!


További szép napot mindenkinek!

Csicsóka



Előző bejegyzésem: 10+1 film, a nyári napokra
Ehhez kapcsolódó bejegyzéseimet ide kattintva érheted el